Szeged sugaras-gyűrűs úthálózatának tervét a szegedi nagyárvizet követő újjáépítéssel összefüggésben 1879-ben alkotta meg Lechner Lajos mérnök. Ennek köszönhetően a főutak szélesek és sűrű hálózatot képeznek, a mellékutak pedig világosan elkülönülnek, így jól védhetők a nem kívánt forgalomtól. A főúthálózat ún. „gyújtópontjában” épült 1883-ban a Tisza-parti város első közúti hídja, a Belvárosi híd.

A főúthálózat egyik fontos gerince a Nagykörút, mely körül öleli a tágabb értelemben vett belvárost, és a Tisza túlpartján elterülő Újszegeden is folytatódik. Északi ívén 1979-ben készült el a Bertalan híd. A körút déli íve azóta sem zárult, részint az 1944-ben lebombázott vasútvonal maradványai, továbbá beékelődött ipari létesítmények akadályozták a város szerves fejlődését, a teljes kör kialakulását különösen Újszeged déli részén.

A Déli Tisza-híd, és vele a körút befejezésének, Újszeged feltárásának igénye az 1960-as években is megjelent már a fejlesztési terveken, de 1993 óta Szeged kiemelt városfejlesztési célkitűzése. A híd és vele a Nagykörút teljes kiépítése révén:

• Szeged főúthálózata teljessé válik, megszűnnek a meglévő hidakon csúcsidőben „elkerülhetetlen”, jelentős torlódások, Újszeged lakóterületeinek közlekedési szempontból hátrányos helyzete jelentősen javul.
• Lehetőség nyílik a város szívébe ékelődő délkeleti negyedek fejlesztésére, amelyek jelenleg barnamezős ipari, vagy alulhasznosított, kertes övezetet alkotnak.
• Tehermentesíthető lesz a város központjában lévő, Belvárosi híd, és ehhez kapcsolódóan a belső városmag az átmenő gépjárműforgalomtól, ezzel fellélegezhet a döntően azon keresztül áramló közösségi- és kerékpáros közlekedés.

A hídépítést követően lehetségessé válik a vasútállomás térségében új autóbusz-állomás, ezzel együtt egy korszerű intermodális csomópont (IMCS) létesítése is, ahol az egyéni, a közforgalmú helyközi és távolsági közlekedés összekapcsolásával vonzó eljutást tudnak majd kínálni a közlekedők széles köre számára. Az új központ megközelítéséhez elengedhetetlen a Déli Tisza-híd és a rá vezető főút megvalósulása.

A világháború óta hiányzik a vasúti összeköttetés Szegednél a Maros vidékével. A régi vasúti átkelő városszerkezetileg nem a legkedvezőbb helyen volt, de távlatban egy korszerű kötöttpályás kapcsolat megteremtésére is lesz lehetőség, Makó felé, akár tram-train megvalósításával. Egy jövőbeli vasúti kapcsolat érdekében a tervezett híd pillérei úgy épülnek, hogy egy későbbi vasúti hidat is elbírjanak, sőt, a közúti híd szerkezete is figyelembe veszi a vasúti híd kialakítását.

Egy városi híd akkor jó, ha szép is; egy városi főút akkor jó, ha fasoroknak, kerékpárosoknak, gyalogosoknak is van rajta hely. Ez a terv úgy készül, hogy mindezeket az igényeket figyelembe vegye – minél kevesebb kompromisszummal, tehát a híddal szervesen összetartozó nagykörútszakaszok, mértékadó, a XXI. századi városi lét kihívásaira választ nyújtó városépítészeti megoldásokat tartalmazzanak, a híd megjelenésének kiemelése mellett.